aloneinthelight

 Hatalmas partizások voltak tegnap este Bárány bácsi zenéjére. Pocsék volt az egész. A legérdekesebb mégis azon események, melyeket itt nem fejtek ki, de kellően kuszák ahhoz, hogy most minden dologra jobban oda kelljen figyelnem, mert nem akarok rosszul kijönni a dolgokból. ennyire egyszerű.

Utoljára 3 hónapja írtam bejegyzést.

Nem azért tettem, mert nem votl mit írni, hanem, mert nem akartam írni ide semmit. Most kicsit másként állok.

A meló kemény és eddig kevés volt a siker.

Kondi?! Huhh, most futottam neki 3x... most akarom igazán, tényleg akarom.

Suli? Szakdoga, nyomatom, ezerrel... haladok.

Phd. hát igen, ez is ide került... kemény, úgy néz ki, hogy összejön. Remélem igen.

Magánélet: romokban...

Viszont az elmém elszabadult. Totális robolást és újjáépítést folytatok magam körül. Döbbenet, hogy azzal, hogy kicsit kinyitottam az érzékeimet mennyire könnyen és bonyolult többszintűségben látom a világot. annyira egyszerű minden. Tanulás?! Nem érdekel, így ez azon se sokat segít, max. annyi, hogy könnyebben tanulok.

Na mindegy. majd valahogy megyünk előre :D 

A cím természetesen csak irónikus megoldásban operál. Újra lett rakva a gépem, jelenleg ismerkedek a windows 7-el. Kellemes barátság kezd közöttünk kialakulni :D De azért hiányzik még a jó öreg XP-m. Telefon még nincs, de már erősen fenem rá a fogam. Melóval haladok. Az emberi kapcsolataim meg még mindig ugyanolyan szarok. Röviden ennyi kb. Mi van velem mostanában? semmi. Nem történik semmi, így nagyon mesélni sem tudok.

Na, akkor itt egy rövid összegzés, hogy mi van, mi nincs.

Asszongya:

1. suli van, szakdolgozat nincs ( majd a héten intézem)persze jön a félév, szóval vizsgák...
2. na meló van, sok nyűg lesz vele, de akarom csinálni
3. nő nincs. Nem is lesz még jó ideig. Nekem erre semmi, de semmi szükségem és időm sem lesz rá az is biztos
4. Pénz: az sosem volt sosem lesz elég, de most nem állok rosszul.
5. jönnek az ostoba ünnepeket... nem kellenek
6. Az utóbbi időben több ismerőssel is próbálok aktívabb viszonyt ápolni. Felemás sikerrel
7. Megjött végre kis hazánkba is a mobil, amit szeretnék megvenni
8. Sajnos az utóbbi időben elég sok emberben csalódtam, ezek után visszaveszek az emberi kapcsolataimból. feleslegesek
9. KONDI sok-sok KONDI
10. MEGINT A KONDI.

na kb ez a 10 dolog fontos kb júliusig. Ezzel akarok és szeretnék foglalkozni
 

Feladom. Ezzel nem érdemes vitatkozni. Akkor is hibás vagyok, ha nem tettem semmit. Az sem számít, hogy olyanért is bocsánatot kértem, amire nem is emlékszem. Az is lényegtelen, hogy minden pozitív gondolatomat megpróbáltam megvilágítani. Mindegy. Ez ostoba. Ennyi.

Egy hét kevés volt arra, hogy elmondja, amit akar. 4 lehetőséget adtam neki. Eddig egyikkel sem ért. Fárasszam magam még ezzel vagy majd amit dob a gép?! :D Na majd meglátjuk :D

Hehe. Olvastam az elmés megállapítást, hogy aki a csillagokat nézi az égen, az a múltat szemléli. Ez tény és való, hiszen a legközelebbi csillag is 4 fényévre van. Tehát a fénye 4 év alatt ér ide, ergo a négy évvel ezelőtti állapotában tündököl a szemünk előtt.
Tegnap sikerült megnéznem kb féltucat műsort arról, hogy pár milliárd év múlva miként fog az univerzum elpusztulni. Most komolyan ezzel kell foglalkozni? Jobban ismerjük a világűrt 10ezer fényéven belül, mint a saját bolygónkat. Az óceánok mélyén alig-alig kutattunk, pedig szerintem ez fontosabb lenne. Másik kedvencem, hogy mindenki a Marsra menne
 és azt terraformálná. Miért is? A Vénusz sokkal alkalmasabb lenne erre. Persze nem ezekről akartam bejegyzést készíteni. A lényeg, hogy én szeretem a csillagokat órákon át hangtalanul nézni. Szeretem az eget nézni éjszaka. Megnyugtató, hiszen óriási, lassú és emberi léptékben állandó. Az életünk nem az. Egyre jobban érzem azt, hogy most vagyok fiatal, most kell a lehetőségeimet kihasználnom és megragadnom. Ha most nem teszem később már nem lesz lehetőségem. Igen, most teljes erővel pozitívan gondolkodom. Reménykedem. Bizakodom és elkövetek sok más ehhez hasonló hibát. De egy valamit nem szeretnék: FELADNI. Pedig néha nagyon jó lenne, sőt könnyebb lenne. Egy régi kedvenc idézetemet idézvén: "A halál olyan gyönyörű lehet. Feküdni a puha, barna földben, s hallgatni a csöndet, míg a fűszálak hajladoznak a szélben az ember feje fölött. Ott nincs sem tegnap, sem holnap. Az ember elfelejti az időt, megbocsát az életnek, és békében nyugszik.".

Igen igen, egy beszélgetés vár rám. Nem tudom, hogy mit fog mondani. Azt tudom, hogy az elmúlt hónapokban sokat gondolok rá és van egy olyan érzésem, hogy kedden le is fog ez záródni. Hogy miként azt nem tudom. Ha az eszemre hallgatok, akkor számomra negatív módon, de ha a nem az eszemre hallgatok, akkor még ott a remény, hogy az egész végén valami jó, valami pozitív, valami olyan következik be, ami már igen régóta várat magára. Szóval a legfőbb kérdés az, hogy véget ér-e a várakozás, vagy maradnak a bensőmben lévő gondolatok csak szánalmas és felesleges kis álmocskák... Remélem, hogy nem.

Ahogy a cím is árulkodik rövid észrevételemről, így megállapíthatom most is, hogy bizony sikerült régen bejegyzés készítenem. Most kicsit pozitívabb állapotba kezd beállni életem tengelye, ami számomra kedvező változást jelent. Örülök neki, megvallom őszintén. Ha minden igaz, akkor talán végre megoldódik egy régi problémám, illetve ha az égiek is úgy akarják, akkor sikerül még egy kérdést megoldanom és akkor mondhatom az, hogy a következő egy év 4 kérdéséből kettőre sikerül választ adnom. Mégpedig elég ütőset. Ha ez megvan, akkor a másik kettő szinte már magától meg fog oldódni, ebben biztos vagyok. Nem fogok ezen stresszelni. Hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek, illetve mindennel nem foglalkozom egyszerre. Egyenlőre elég 1 rövidebb távú cél, illetve egy hosszútávú. Utána jöhet még egy rövidebb és egy hosszabb megoldás. Ha ez így bejön, akkor bízom benne, hogy a dolgok végre jó irányt vehetnek. Ez most optimizmus, de egyben racionalizmusom is ezt sugallja, hogy most jó az irány. Aztán kitudja, ha van hozzá még egy kicsi szerencsém is, akkor bizony igen-igen jól kijöhetek a végén és akkor nagyon, de nagyon elégedett és ha minden igaz, akkor boldog is leszek.

Jó volt Julia Carpenter :D Gyerekek 3méteres körben senki nem jön közel és mindenki csak nézi, hogy táncolsz.... Miért? Mert táncolni mész, nem csajozni, nem feszengeni, nem inni... A zene :D Beadta :D Így kell ezt csinálni... Kell még egy jó nagy buli lassan... :D

Az ember életében vannak azok a pillanatok. Melyek? Amelyeket ha kihagy az ember, akkor bánja. Ismerős a helyzet. Talán most van egy ilyen alkalom? Lehet, hogy bomlott elmém apróbb rezdülései még mindig őrült és bolond gondolatok sorozatát sugallja felém. Lehet, hogy azért tettem, amit tettem? Még mindig érthetetlen a dolog. Vajon ez volt a legjobb megoldás, amit megtehettem? Van-e választásom? Van-e veszteni valóm? Részemről úgy érzem, hogy nincs. Most arra kell egyedül a gondolataimat ezzel kapcsolatban összpontosítani, hogy ne basszam el. Ne kombináljam túl, ne rontsam el. Ezen most sok múlhat, de ha nem rontom el, akkor lehet, hogy végre jobb lesz minden.

Az este egy rakás fos volt...

Na milyen jó kis címet sikerült már megint kitalálnom :D. Na egyébként ezen bejegyzésnek rövid célja viszonylagosan az, hogy elmondjam. Ja megint járok kondizni, ma estétől várok pár dolgot, habár nem tudom, hogy ebből akár egy is teljesülni fog, vagy ha úgy tetszik, lesz-e egyáltalán valami a mai estéből. Remélem lesz. Egyébként egy biztos, hogy feleslegesnek érzem a dolgokat. Még mindig. De majd hátha talán talán netán netán meg egyéb ilyen hangzatos de szerintem nem valós kifejezések. Komolytalan. Túl sok bennük a megfáradt, megfáradt, reményvesztett és mégis még mindig naivan, szinte lélekgyilkos módon esélybe kapaszkodóak. Pedig aki kimondja, az biztos benne, hogy számára a lehető legnegatívabb megoldás fog megvalósulni. Miért? Mert a keserű igazság az, hogy ezen emberek, akik ezeket használják mind mélyen elfeledték és elvesztették a valódi kulcsát a boldogságuknak. Azt az érzést, amit ennyire üldöznek. Miért? Nézz a lelkedbe és te is rájössz.

Ahogy a cím is árulkodik. Négy óra egyhuzamban eltelt darálás. Aztán vissza a koliba. Mobil off, darabosan működik. Egész nap kellemes fáradtság. estére a jól ismert állapot visszatérése: nem baj. Az életben mindennek megvan az oka. Majd később másként alakulnak a dolgok. Az életben vannak fontos és kevésbé fontos dolgok. Sorrendet tartani kell, hogy siker legyen. Miről is beszélek? Most ez maradjon inkább talány. Mint az egész bejegyzés. Mert miért is született? Hogy legyen benne pár kérdés? A válaszra te is tudod a kérdést? Segíthetek? Miért?

Péntek vagy és hónapok óta először most esik. Leírni is furcsa dolog ez. Hiszen nem a legforróbb nyár után vagyunk, viszont egyre jobban látszik, hogy a mai világban egyre kevesebb csapadék hullik és az is inkább a korábbi júniusi csapadék maximumhoz képest eltolva, inkább már-már mediterrán éghajlatot idézve elő inkább tavasszal, ősszel és télen esik. Habár a terület kontinentális mivoltát jól jelzi a szélsőségesen ingadozó hőmérséklet, illetve az egyes teleken akár a mínusz 20°c is meghaladó hideg. Pl.: az olaszoknál ilyen ritkán van. Szóval kicsiny éghajlatunk változóban van. Akinek van hozzá kicsit szeme, meg minimális érdeklődése, vagy pl.: mint a saját esetemben, én még tanultam is, hogy a korábbi évtizedek, évszázadok adatai, feljegyzései, mondái alapján milyen volt és jelenleg milyen, illetve milyen lehetséges irányba tart mint hazánk, mind kontinensünk, sőt az egész bolygó éghajlata. Nos, hogy ezért mi vagyunk-e a hibásak, vagy esetlegesen az amúgy is változó klíma-eseményeket gyorsította fel az oktalan emberiség, mely a probléma jól látható megtörténése után is csak azt próbálja a többséggel elhitetni, hogy semmi baj sincs és még sokáig nem is lesz, addigra meg kitalálják már a megoldást. Hát csendben megjegyzem: ezzel nem kicsit késett meg az emberiség. Nem baj, ha nem az eszetlen nagy pénz és materiális javak utáni függőségi vágyunk ( kapzsiság, fösvénység, mohóság, irigység stb) fog velünk végezni, akkor bizony felelőtlen életmódunkat megunó Gaia ( Föld lelke, most nem fejtem ki, olvass utána, ha nem vágod) anyánk próbál először figyelmeztetni, majd nevelni, végül ha ebből sem értünk, akkor alaposan a fejünkre koppintani a természeti elemek kavalkádjának sokaságával. Nem, továbbra sem vagyok egy elvadult konok sötét-zöld ultra liberális barom, de azért vak sem. Lehet kicsit sokat aggódom egy olyan fajért, melynek egyetlen tagja sem hullatna könnyet, ha velem valami történne. Nem baj, a Mindenható ezt már úgy is előre kitalálta, hogy miként lesz. Szóval csak hátradőlök és végig nézem és élem. :)

Elbizonytalanodtam, hogy elöző vagy előző, de aztán végig gondolva az általános iskolában megtanult alapokra és a gimnáziumi különórákra, így a frappáns mondóka végén kiötlöttem a most is címben lévő válasz korrektségét. Great Job. well Done :D: D

Szóval a címhez visszatérve:

Életemben 4. jutottam el ehhez a kérdésig. A személyiségem ennyit fejlődött az évek folyamán. Hogy ez jó-e vagy rossz az már önmagában is paradoxont teremt a kérdéssel karöltve. Bravó :D

Sid. Nyugi van :D Nem egyébként a szubjektivitást feltüntettem, mint tényezőt, de azért alapvető csoportokba lehet így is sorolni az embereket így az alapvető kérdés nálad is értelmezhető marad. Az meg amit írtál, nos arra annyit mondok, hogy ez túl szélsőséges csapongás, próbálj kicsit hátrébb lépni és onnan szemlélni a dolgokat.

Zombinyúlunk meg üzenem, hogy ne legyen zombie ;)

Az utóbbi napokban az a gondolat kör ragadt hatalmába, hogy vajon egy ember mitől, vagy inkább mikortól számít jó vagy rossz embernek. Vajon lehet-e ebben egy egységes képet alkotni, vagy ez nem lehetséges, hiszen ez is természetesen egy teljesen szubjektív vélemény?

Vajon lehet-e például jó ember olyan, aki életében elkövetett egy súlyos bűnt, de utána próbálja egész életében ezt a bűnt kijavítani, kompenzálni, jóra váltani, ugyebár kinek hogy tetszik. Szóval vegyünk egy ilyen embert. Ez akkor most jó ember vagy sem, hiszen lehet 16 évesen pl egy barátja miatta hetekig fekszik kórházban. Viszont ez az ember, utána egész életében másokon segít, hogy jóvá tegye ezt a hibát és él 100 évig és százezreken segít. Ezek után jó vagy rossz ember?
Vagy vegyünk egy tömeg gyilkost ( lásd például jó példa a Batman Sötét lovag film), mely egyetlen jó döntést hoz életében és az ő saját lelkét ajánlja a jókért cserébe? Ez vajon elég nagy áldozat ahhoz, hogy emiatt az ő bűnei is megbocsájthatóak legyenek?

Miért agyalok ezen. Próbálom eldönteni, hogy vajon jó ember vagyok-e vagy sem. Szerintem rossz ember vagyok, aki próbál jó dolgokat cselekedni, mivel úgy érzem, hogy túl sok rosszat tettem ebben a világban. Hogy ér-e valamit is az, hogy jó tetteket teszek a rosszak mellett és csak lelkemet próbálok megnyugtatni, hogy a jó cselekedetek vannak többségben és emiatt nem kárhozom el. Van-e jogom ezt nekem eldönteni, vagy van-e valós esélyem, hogy ezen változtathassak? Talán az-e a sorsom, hogy egész életemben a hibáimért bűnhődjem, majd ezt a menetelést a túlvilági Pokolban is folytassam. Vagy azon áldozatok, amit mások üdvéért hozok meg időről-időre azok elegendőek lesznek arra, hogy Isten vagy kinek hogy tetszik, mely felső hatalom megbocsájtsa a tetteimet és oly kegyelemben részesítsen, hogy megláthatom a Mennyeknek Országát?
Persze ehhez kell a Hit, hogy higgyünk abban, hogy az élet utáni létnek is van értelme, célja és haszna.

Szóval részemről ez az év kérdése: Vajon én jó vagy rossz ember vagyok?
 

Ugye milyen idegesítő tud lenni, ha az egyetlen buszt, ami hazavisz azt lekésed. Látod, ahogy elmegy, majd tudod, hogy magányra leszel emiatt kárhoztatva. Nos ez a busz elment. Így csak holnap mehetek haza. Holnap este már otthon is leszek. Jó lesz végül is. Megvárjuk a választ is. Majd kiderül, hogy mit hoz a jövő számunkra. Addig is, meglátjuk, hogy mi lesz hétvégén. Mindenki pihenje ki magát.

Idéznék egy minap kapott sms-t egy adott témában:" Igenis várd el magadtól, hogy többet érezz, és úgy lehet kimászol ebből az egészből".

Hm. Érdekes dolog. Tehát adott az alapeset. Klasszikus lépd át a korlátaid kérdés. Az átlag ekkor fúj visszavonulót, hogy áhh ezt nem lehet. Az a para, hogy az emberek ma már nem kockáztatnak. Konzum stílus, konzum gondolatok, konzum élet... Üdvözlöm Önöket a panelprolik és a tucatemberek országában. Persze jöhet a visszatámadás, hogy ugyan öreg hányan írnak a saját gondolataik alapján fúúdemenőnek hitt-gondolt megmondó, de valójában gagyi blogot. Sokan. De ennek az a trükkje, hogy én nem reklámozom ezt itt. Nem mondom senkinek, van. Csak írom. Ha valakit érdekel és el akarja olvasni, annak itt van. Akit nem, annak meg mindegy.

Szóval visszakanyarodom. Tehát olyan emberré kell néha válnia mindenkinek, mint amilyennek nem gondolja magát, hogy képes lenne, de meg kell tennie, hogyha boldog akar lenni. Persze itt is kínosan kell ügyelni arra, hogy esetlegesen ne essünk át a ló túlsó oldalára, mert bizony ott is igen kemény a talaj. Na de ha kell, még eldurrogtathatok pár egyszerű és semmitmondó közhelyt, hogy élvezze mindenki és bőszen bólogasson, hogy hát ez az és ezért nem kezd bele. De én leszek olyan kiábrándító, hogy elmondjam, ha nem teszel semmit, akkor gyáva vagy és beszari, ha meg elbaszod és átlendülsz, akkor is te vagy a gyökér, mert ennyire nem tudsz magadon uralkodni. No de akkor itt jön az alapvető feltevés, de mégis mi van akkor, ha az ember, lehet hogy nem a legtökéletesebb állapotában van, de mégis élvezi az adott helyzetet, miért? Mert ugyebár miértek azok mindig kellenek, mint ahogy az ötéves csinálja, mindent megkérdez, de a leggyakrabban használt kérdése az a "Miért?". Nos, mindenre van válasz. Erre is van, az életben mindenre van válasz, csak sokszor még nem értjük. A lényeg, hogy az embereknek saját magukkal kell első sorban tisztában lenniük. Ha ez megvan, akkor utána lehet tologatni a dolgokat jobbra-balra. De addig ez teljesen felesleges interakció... Szóval ha egy adott állapotban jól érzed magad, akkor kicsit élvezd és ha valójában azzal nem jutsz előrébb, akkor egy idő után lépj tovább. Én is elvagyok a jelenlegi állapotomban. feltöltődtem annyira, hogy készen álljak a váltásra. És teszek-e érte? Nos az első lépést már megtettem. Pedig állítólag elindulni nehéz csak ;)

Korábban volt itt egy bejegyzés, mely a generációk közötti különbségeket próbálta valamilyen halvány módon, de persze teljesen felszínesen, de karcolgatni. Teccik érteni? :D

Na a lényeg, hogy a mai napon is beszélgettem úgymond 90en utána fiatalokkal. Miért tartom ezt a határt?

Többször is megfigyeltem, meg azért elég sok 90en utáni embert láttam már és sajnos elmondhatom, hogy a 90en utániak között sokkal kevesebb a művelt, intelligens ember. Nem azt mondom, hogy agyilag retardáltak, de náluk valami másként megy, másként élik az életüket. Sokkal kevesebb közöttük a kiemelkedő személyiség, sokkal jobban élnek a mai divat irányzatok alapján és sokkal jobban adnak a kor elvárásaira, mint az idősebbek. Miért tudok ilyet mondani? Mert ezt látom évek óta. Na meg lehet kövezni, nyugodtan. Bírom a gördülő köveket ;)

felkeltem és egy dolog jutott eszembe :D Nem tudom, mitől, honnan, miből, minek :D

Nos, mivel a mai estén egyedül tengődöm, így ideális az állapot egy bejegyzés számára.

Viszont nincs témám. Persze beszélhetnék ( írhatnék) itt sok dologról, például magammal kapcsolatban. De az az egy-két bejegyzés teljesen elegendő lesz.

Az utóbbi időben a Drum&Bass zenei stílus több irányzatában is elmerültem, mivel most olyan üzenetet hordoz számomra, ami jó. Ritmust ad. Az élethez, a gondolatokhoz, a tanuláshoz. Persze régen is szerettem, viszont vicces, hogy épp az elmúlt időszakban beszélgettem valakivel arról, hogy ez az irányzat lassan, de eltűnőben van. Remélem szerény személyem alapján, hogy mégsem. Miért? Mert engem például eléggé megnyugtat egy kellemes zene, egy jó ütem, a ritmus, a hangulata. változatos mixekbe ütköztem az utóbbi időben, köszönhetően annak, hogy mutattak egy honlapot, ahol igen széles a választék.

Ja egyébként anyagi hozzájárulást tarhálnék. Kellene szilikon cickókra :D Persze nem nekem, az eléggé perverz és vagy beteges lenne. Aki komolyabb összeggel hozzájárulna ( 700k a vége, szóval tessék bőszen adományozni), annak elküldhetem a bankszámlaszámot, amire a felajánlásokat várom :D

Zene:(beágyazni nem sikerült, béna vagyok)

http://krylepov.promodj.com/mixes/2681726/The_Rorschach_Other_forms_of_life.html

 

Lassan eléri a blog a valódi tartalmát. Tudatállapotom változásainak mementója. Elmásult tudatomban született bejegyzések tömkelege van itt. Jelenleg hasogató fejfájás, nyakfájás és brutálisan mély depresszió jellemzi a napjaimat. Olyan belső dolgok fájnak, amiknek nem lenne szabad. a Tüdőmet kiköpöm, de ez sem igazán zavar. Dübörög a Drum&Bass. elfér. Endrú épp itt szerel mellettem. Ez egy ilyen nap. Ezen a héten még az egyetemig sem jutottam el. Nem az, voltam írni ZH-t. Egész jól is sikerült. Rengeteg álomkép kering az agyamban. Szellemek, démonok, halott emberek képei, mellette a folyamatos belső gondolatok. Milyen lehet az univerzum, látni egy fekete lyukat saját szemmel. Milyen lehet egy másik bolygón élni? Közben itt vannak emberek. Olyanok akik csak halványszellemképek. Így egyben. Nem tudom, hogy valódiak-e, amit beszélek velük az megtörténik-e. Víziók milliói között élem az életem. Kezdem úgy érezni, hogy egyfajta őrület lesz úrrá rajtam. Mi zajlódik le ezalatt bennem. Ez még mindig nem a lényeg. Olyan sok benső monológon vagyok túl. Mindenről beszélgettem már magammal, magamról.Vajon volt értelme? Vajon van értelme? Vajon lesz értelme? Most is miről írok? Lehet, hogy nem kellene ennyi dolgot leírnom? Olvassa ezt valaki? De szeretnék jó sokáig élni. akár örökké.

Huhh. Kellene írnom egy bejegyzést, mert lassan elfogy az a kevés ember is, aki eddig valami oknál fogva valami őrült módon ide keveredett és a leírtakat kellő idegrendszerrel végig bogarászta :D

Na szóval, ezen bejegyzés lényege a nyugalom. Mi a nyugalom? Egyetlen mondattal meg tudom tökéletesen válaszolni:

Az az állapot, amikor semmilyen történés nem zavar abban, hogy adott hangulatod, állapotod, egészséged, életed pontosan mozdulatlan tud maradni, úgy, ahogy te szeretnéd.

Ezzel jelezném, hogy a nyugalom, az pillanatnyi állapot. Aki nyugalomra vágyik, annak egy igen egyszerű dolgot próbálok javasolni. Este lefekvés előtt fogd magad szépen, mikor fekszel az ágyban és csukva a szemed. Képzelj egy égő gyertyát és garantálom, mire tökéletesen látod a képét, az pontosan azon pillanat előtt lesz, mielőtt elalszol. Sosem lesz egyetlen alkalommal sem olyan tiszta, mint abban az ezred másodpercben. Na ez a nyugalom.
Hajrá. ;)
 

Na ismét sikerült egy talányosan tökéletesen semmit mondó és sejtelmes címet adnom. brávó. Valójában gondoltam írok egy kedves kis bejegyzést arról, hogy milyen is az, mikor az embernek fáj a torka 2 napig, majd utána köhög 1 hétig és közben brutál rekedt hangja van. Mint egy szivarozó, whiskey-ző 60as jazz énekesnek. true story bro :D
Na egyébként továbbra is az a helyzet, hogy vizsgálódom, hogy miként látom a világot. Ez a blog továbbra is személyes agymenéseimet fogja tartalmazni, de nem egységes sík és unalmas egyben gagyi benső monológjaimat a semmiről. Egyszeri alkalom ez, mely értelmet ad annak, hogy most miért is kezdtem ebbe bele. Nos a kedvtelenség és ha jól sejtem no és számtalan jel is erre utal, hogy depressziós vagyok, illetve befordultam magamba. Ezt nem tartom jó dolognak, így azon dolgokról fog szólni a továbbiakban a dolog, mint eddig. Tehát olyan dolgokról írok itt nagy vonalakban, amiről nehezen beszélgetek bárkivel is, mert ezek ahogy észrevettem olyan témák, amikkel az emberek ritkán foglalkoznak ebben az aspektusban. Persze lesznek átlagosabb posztjaim is. Néha kell tudni írni a semmiről is.

Na de hogy legyen értelme is a bejegyzésnek: :D

A hangtalanság rémálom egy olyan világban, ahol az embernek hallatnia kell a hangját ,ha sikereket akar elérni: vizsgák, állás, az boldogító igen. Vannak akik enélkül is sikeresek. De részemről én egy dolgot nem viselnék el. A vakságot. Vakon nem élnék. Azon pillanatok nélkül, mikor csendben figyelem egy kávé és egy doboz cigi mellett, ahogy a falon lassan, de biztosan mászik végig egy pók módjára a lemenő nap fénye. Nem, nem a napot nézed. Hanem ahogy a fény vándorol és közben elmélkedsz, hogy forog veled a Föld, elképesztő sebességgel rohanva a Napunk körl, miközben száguldunk a Tejút-rendszer magja körül egy talán végtelenbe robogó univerzumban és ezt látod, hiszen az árnyék elmozdul a falon...