Az utóbbi napokban az a gondolat kör ragadt hatalmába, hogy vajon egy ember mitől, vagy inkább mikortól számít jó vagy rossz embernek. Vajon lehet-e ebben egy egységes képet alkotni, vagy ez nem lehetséges, hiszen ez is természetesen egy teljesen szubjektív vélemény?
Vajon lehet-e például jó ember olyan, aki életében elkövetett egy súlyos bűnt, de utána próbálja egész életében ezt a bűnt kijavítani, kompenzálni, jóra váltani, ugyebár kinek hogy tetszik. Szóval vegyünk egy ilyen embert. Ez akkor most jó ember vagy sem, hiszen lehet 16 évesen pl egy barátja miatta hetekig fekszik kórházban. Viszont ez az ember, utána egész életében másokon segít, hogy jóvá tegye ezt a hibát és él 100 évig és százezreken segít. Ezek után jó vagy rossz ember?
Vagy vegyünk egy tömeg gyilkost ( lásd például jó példa a Batman Sötét lovag film), mely egyetlen jó döntést hoz életében és az ő saját lelkét ajánlja a jókért cserébe? Ez vajon elég nagy áldozat ahhoz, hogy emiatt az ő bűnei is megbocsájthatóak legyenek?
Miért agyalok ezen. Próbálom eldönteni, hogy vajon jó ember vagyok-e vagy sem. Szerintem rossz ember vagyok, aki próbál jó dolgokat cselekedni, mivel úgy érzem, hogy túl sok rosszat tettem ebben a világban. Hogy ér-e valamit is az, hogy jó tetteket teszek a rosszak mellett és csak lelkemet próbálok megnyugtatni, hogy a jó cselekedetek vannak többségben és emiatt nem kárhozom el. Van-e jogom ezt nekem eldönteni, vagy van-e valós esélyem, hogy ezen változtathassak? Talán az-e a sorsom, hogy egész életemben a hibáimért bűnhődjem, majd ezt a menetelést a túlvilági Pokolban is folytassam. Vagy azon áldozatok, amit mások üdvéért hozok meg időről-időre azok elegendőek lesznek arra, hogy Isten vagy kinek hogy tetszik, mely felső hatalom megbocsájtsa a tetteimet és oly kegyelemben részesítsen, hogy megláthatom a Mennyeknek Országát?
Persze ehhez kell a Hit, hogy higgyünk abban, hogy az élet utáni létnek is van értelme, célja és haszna.
Szóval részemről ez az év kérdése: Vajon én jó vagy rossz ember vagyok?
