Idéznék egy minap kapott sms-t egy adott témában:" Igenis várd el magadtól, hogy többet érezz, és úgy lehet kimászol ebből az egészből".
Hm. Érdekes dolog. Tehát adott az alapeset. Klasszikus lépd át a korlátaid kérdés. Az átlag ekkor fúj visszavonulót, hogy áhh ezt nem lehet. Az a para, hogy az emberek ma már nem kockáztatnak. Konzum stílus, konzum gondolatok, konzum élet... Üdvözlöm Önöket a panelprolik és a tucatemberek országában. Persze jöhet a visszatámadás, hogy ugyan öreg hányan írnak a saját gondolataik alapján fúúdemenőnek hitt-gondolt megmondó, de valójában gagyi blogot. Sokan. De ennek az a trükkje, hogy én nem reklámozom ezt itt. Nem mondom senkinek, van. Csak írom. Ha valakit érdekel és el akarja olvasni, annak itt van. Akit nem, annak meg mindegy.
Szóval visszakanyarodom. Tehát olyan emberré kell néha válnia mindenkinek, mint amilyennek nem gondolja magát, hogy képes lenne, de meg kell tennie, hogyha boldog akar lenni. Persze itt is kínosan kell ügyelni arra, hogy esetlegesen ne essünk át a ló túlsó oldalára, mert bizony ott is igen kemény a talaj. Na de ha kell, még eldurrogtathatok pár egyszerű és semmitmondó közhelyt, hogy élvezze mindenki és bőszen bólogasson, hogy hát ez az és ezért nem kezd bele. De én leszek olyan kiábrándító, hogy elmondjam, ha nem teszel semmit, akkor gyáva vagy és beszari, ha meg elbaszod és átlendülsz, akkor is te vagy a gyökér, mert ennyire nem tudsz magadon uralkodni. No de akkor itt jön az alapvető feltevés, de mégis mi van akkor, ha az ember, lehet hogy nem a legtökéletesebb állapotában van, de mégis élvezi az adott helyzetet, miért? Mert ugyebár miértek azok mindig kellenek, mint ahogy az ötéves csinálja, mindent megkérdez, de a leggyakrabban használt kérdése az a "Miért?". Nos, mindenre van válasz. Erre is van, az életben mindenre van válasz, csak sokszor még nem értjük. A lényeg, hogy az embereknek saját magukkal kell első sorban tisztában lenniük. Ha ez megvan, akkor utána lehet tologatni a dolgokat jobbra-balra. De addig ez teljesen felesleges interakció... Szóval ha egy adott állapotban jól érzed magad, akkor kicsit élvezd és ha valójában azzal nem jutsz előrébb, akkor egy idő után lépj tovább. Én is elvagyok a jelenlegi állapotomban. feltöltődtem annyira, hogy készen álljak a váltásra. És teszek-e érte? Nos az első lépést már megtettem. Pedig állítólag elindulni nehéz csak ;)
