aloneinthelight

Lassan eléri a blog a valódi tartalmát. Tudatállapotom változásainak mementója. Elmásult tudatomban született bejegyzések tömkelege van itt. Jelenleg hasogató fejfájás, nyakfájás és brutálisan mély depresszió jellemzi a napjaimat. Olyan belső dolgok fájnak, amiknek nem lenne szabad. a Tüdőmet kiköpöm, de ez sem igazán zavar. Dübörög a Drum&Bass. elfér. Endrú épp itt szerel mellettem. Ez egy ilyen nap. Ezen a héten még az egyetemig sem jutottam el. Nem az, voltam írni ZH-t. Egész jól is sikerült. Rengeteg álomkép kering az agyamban. Szellemek, démonok, halott emberek képei, mellette a folyamatos belső gondolatok. Milyen lehet az univerzum, látni egy fekete lyukat saját szemmel. Milyen lehet egy másik bolygón élni? Közben itt vannak emberek. Olyanok akik csak halványszellemképek. Így egyben. Nem tudom, hogy valódiak-e, amit beszélek velük az megtörténik-e. Víziók milliói között élem az életem. Kezdem úgy érezni, hogy egyfajta őrület lesz úrrá rajtam. Mi zajlódik le ezalatt bennem. Ez még mindig nem a lényeg. Olyan sok benső monológon vagyok túl. Mindenről beszélgettem már magammal, magamról.Vajon volt értelme? Vajon van értelme? Vajon lesz értelme? Most is miről írok? Lehet, hogy nem kellene ennyi dolgot leírnom? Olvassa ezt valaki? De szeretnék jó sokáig élni. akár örökké.