Vajon milyen nehéz lehet elérni azt az állapotot, hogy az ember érzések nélkülivé váljon, hogy ne legyenek érzései, hogy ne legyenek vágyai. Mi kell ahhoz, hogy az ember ne vagy észre a másikat, hogy ne tekintsen érdeklődően a másik nem képviselőjére. Mi történik, ha mind ez végül elkerülhetetlenül bekövetkezik, akkor vajon mi marad a járható út azon személy számára?
Lehetséges, hogy mindössze a béke egy olyan szintjére érkezik el valaki, ahol tényleg semmi nem érdekli és semmi nem is zavarja? Meddig tartható fent ez az állapot? Ez azt jelenti, hogy ez a személy kiesik a világ értékrendjéből és menthetetlenül eltűnik végül?
Van, aki emlékszik még a ritka békés emberekre és a velük töltött békés pillanatokra?
Azok a békés pillanatok
2011.09.07. 22:23 lelketlen
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://aloneinthelight.blog.hu/api/trackback/id/tr823210172
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
