aloneinthelight

Ugyebár ismerős a dolog. Mindenki előbb vagy utóbb, de általában mindenki szeretne családot és gyerekeket. Habár elgondolkodtató, hogy mégis milyen jövő vár rájuk majd? Az utóbbi években az általunk ismert világ kezd teljesen a káoszban elsüllyedni. A fő kérdés, hogy biztos ezt akarjuk? Komolyan, lassan elfogy a kőolaj és a földgáz, a bolygó jelentős részén már visszafordíthatatlan károkat okoztunk és a maradék területen is eléggé súlyos károkat tettünk vagy fogunk rövid időn belül elkövetni. Pusztulásunkat saját magunk fogjuk előidézni. Teljesen. Nézzük már körbe, egy 100 évvel ezelőtti gyerek szervezetében kevesebb, mint 1%a volt mérgező anyag. Egy 15-16. századi ember napok alatt megbetegedne és akár simán bele is hallhat, annyi mérgező anyag van, hogy aki esetleg tagadná az evolúciót ahhoz talán ez az egyik legjobb bizonyíték. Honnan hordok ennyi mindent össze? Olvasás, szeretek olvasni, régóta olvasok és nem csak a Blikket vagy valami egyéb szennyet, vagy politikai báblapot. És persze nem csak magyart. A világ egy őrület. Ebben az őrületben nehéz találni olyan társat, akivel gyereket is vállalhat az ember és ekkor már tényleg felmerül a kérdés, vajon érdemes? Egy haldokló világba akarjon az ember utódokat szülni? Ha szívére hallgat az ember, akkor azt mondja, hogy igen, hiszen majd megváltoztatjuk a világot, jobb hellyé fogjuk tenni? Kérdésem, valóban? Van ennyi önzetlenség az emberiségben? A másik oldal az ész. Ha az ember végig gondolja racionális és logikusan, akkor rájön az ember, hogy nem biztos. De akkor miért éljünk? Hiszen az ember mulandó lény, milyen örökséget hagyunk magunk után hátra? Szóval a kérdés? Evolúció, faj és önfenntartás vagy hideg és számító logika. Nehéz döntés, lehet nem is kell senkinek meghozni, meghozza helyettünk az élet. De azért tétlenül ülni sem túl jó móka. Élni pedig tudni kell.