HTML

aloneinthelight

Ez csak a belső gondolataimról szól. Csak nekem. Könnyebb itt tárolni és számomra elérhető.

Friss topikok

  • endre111: nem igazán hiszem, hogy később jobb irányban lesz bármi is más.. (2011.10.10. 21:40) partyztam
  • lelketlen: @cyanide: Egyetértek veled. A család legnagyobb baja, hogy nincs, aki a gyereket nevelje, illetve ... (2011.09.02. 19:17) Generációs ugrások

Címkék

A hit kérdései

2011.08.18. 17:15 lelketlen

Hinni Istenben vagy valami más fensőbb hatalomban szerintem teljesen szubjektív dolog. Magán vélemény.

Sok cikk, könyv, film, riport stb. készült és még fog is szerintem készülni, amíg van ember a Földön, aki hisz valamiben. Persze vannak az ateisták, de azt se felejtsük el, hogy ők is hisznek valamiben, abban, hogy nincs semmi. Ez is hit.

Hinni Istenben egy egyház tanításai alapján lehet, de szerintem ezen keretek között is mindenki a saját képére alakítja a vallást, mert nincs két egyforma ember, nincs két egyforma gondolat, így nincs két egyforma hit sem. Mikor kisgyerek voltam, még nem foglalkoztam ezzel, van Isten és kész. Ezzel el is volt intézve. Majd jött a lázadó korszak, nem hogy nincs Isten és nem hiszek benne, hanem már egyből jöjjön az okkultizmus és vele az ördög és a mitológiai lények. Manapság pedig hol tartok? Van Isten. Biztos hogy van, mindegy, hogy minek nevezzük. Lehet Krisztus, Jahve, Buddha, Allah vagy kinek épp mi tetszik. De van. Miért merem ezt ilyen határozottan kijelenteni. Egyszerű, csak körbe kell nézni a világban. A csodáknak nem vagyok hívője, hiszen velem sem történtek még csodák az életben, nem látom a krisztusi arcot a pirítósban, sem a hegyen , sem a fa kérgében, sem sehol. Szerintem ez nem ilyen egyértelmű. De valaminek lennie kell, mert minden ember szívében, lelkében és fejében ott van. Még ha ő ezt materalizálja, például a PÉNZ formájában. Ez szerintem szuverén joga. Ezt elvenni nem lehet. Esetleg lehet próbálkozni áttéríteni valakit, de ha nem akarja, akkor még ha a külsőségeket fel is veszi, de a lelkében az eredeti hite marad meg.

Hogy érdemes-e ezekhez a hatalmakhoz imádkozni, fohászkodni, könyörögni? Ártani nem árthat, legalább is részemről én ezt így gondolom. De ha már ezeket megtesszük, akkor egy valamit azért ne felejtsünk el. Illik nekik megköszönni is, hiszen "Fortuna Asszony" sem egy olyan nőszemély, aki végletek nélkül tűri a kihasználását. Persze van, aki többet kap van aki kevesebbet. Olyan nincs, hogy soha senki semmit. Csak lehet, hogy nem érti, mivel nem minden azonnal jön. Lehet, hogy most kéred, de csak egy év múlva kapod, mert akkor van rá szükséged, vagy 10 év múlva. Vagy olyan apróság, mint pl.: 1 kikötődött cipőfűző miatt megállsz egy pillanatra míg bekötöd és bumm megtalál a nagy szerelem, pénzt találsz, amit félreteszel és 10 év múlva ebből a pénzből indítod el életed.

Szóval sohasem tudhatod, hogy mi az, ami valóban segítség és mi az, ami következik belőle. Azt hiszem ez adja az életnek az a tipikus bittersweet életérzését. Egy dolgot viszont ne felejts el soha: érdemtelenül kapott segítség nem marad büntetés nélkül. Soha.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aloneinthelight.blog.hu/api/trackback/id/tr493163173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása